Hogyan kezdődött a Remembra
Néhány évvel ezelőtt csordultig tele volt az életem — hosszú munkanapok, és olyan gondok, amelyek hazáig követnek, és éjszaka sem hagynak aludni.
Június 8-án reggel megszólalt a telefonom. A nagymamám hívott.
„Drága unokám — mondta —, elfelejtetted. A nagyid tegnap, június 7-én ünnepelte a születésnapját.”
Az elfoglaltság sosem elég jó ok arra, hogy megfeledkezzünk azokról, akik a legjobban szeretnek minket.
Az a telefonhívás velem maradt. Egy egyszerű kívánság született belőle: hogy soha senki ne felejtse el azokat a napokat, amelyek a szeretteinek fontosak.
Ebből a kívánságból lett a Remembra.
Szeretettel: Valentin
